111/6. A felázott papírpép — Felderítés Lormont előtt

A sötét köpenyes utas sárgás arccal kapott a bőrönd csatja után, de a kiáramló forró gőzpára nyomban visszariasztotta a kezét.
– Ez merő rágalom! – sziszegte felháborodottan. – Ez a táska egy szabadalmaztatott utazó teafőző szerkezet! Semmiféle papír nincs benne!
– Öntetszetős elmélet – jegyezte meg Vaneau, miközben zsebébe csúsztatta az ezüstórát. – Csupán az az apró bökkenő, hogy a teafőzők ritkán igényelnek finommechanikai fogaskerekeket és vízben oldódó nyomdaolajat. A szerkezet nem teát főz, hanem bizonyítékot semmisít meg, amint valaki kívülről megpróbálja erőszakosan kinyitni a zárószerkezetet.
Laurent kalauz óvatosan lerakta a vödröt a szőnyeg szélére, majd ámulva lesett a fülke mélyébe.
– Ezért volt hát a fali válaszfalnál az a fémes kattanás? – kérdezte meglepetten.
– Pontosan – bólintott Monsieur Vaneau. – Úti társunk a meleg vízzel nem megmentette, hanem végleg péppé áztatta a hamisított banki kötvénypapírokat. A tinta már a bőrönd alján úszik.
Az elegáns hölgy finnyásan megigazította a kalapját.
– Vagyis az úr nem teázni óhajtott, hanem a bizonyítékait igyekezett forrázással eltüntetni?
– Kizárólag a saját állításait forrázta le, madame – felelte Vaneau higgadtan. – És mire a szerelvény befut Lormont peronjára, a táska tartalmából már csak egy meggyőző erejű pép marad.