111/4. A gőzölgő nyomdaolaj — Nyomozás Lormont felé

A sötét köpenyes utas nyelt egy nagyot, és megpróbálta feljebb húzni a gallérját, de a fülke fojtogató melegében ez csak még riadtabb benyomást keltett benne.
– Nyomdaolaj? – hápogott Laurent kalauz, és a homlokát ráncolva egy fél lépést tett előre. – Ez esetben ez nem egészségügyi felszerelés, hanem valami gyanús kémiai szerkezet!
– Inkább egy hordozható megsemmisítő – jegyezte meg Monsieur Vaneau szelíden, miközben finom vászon zsebkendőjével óvatosan megtörölte a bőrönd gőzölgő rézszelepét. – A forró gőz és a különleges oldószer keveréke pillanatok alatt leoldja a friss nyomdafestéket a kiváló minőségű papírról, anélkül, hogy a vízjelet károsítaná. Rendkívül hatékony módszer arra, ha valaki az utolsó pillanatban akar megszabadulni a nemkívánatos bizonyítékoktól Lormont előtt.
– Ez méltatlan rágalom! – csattant fel a zaklatott utas, de a hangja észrevehetően megbicsaklott. – Én tiszteletreméltó kereskedő vagyok!
– A tiszteletreméltó kereskedők ritkán utaznak duplán lakatolt, gőzt eresztő kofferrel – jegyezte meg az elegáns hölgy, aki most már félreérthetetlen kíváncsisággal hajolt be a nyitott ajtón. – És főleg nem sziszegnek éjszaka a gyanútlan utastársak fülkéje mellett.
– Nos, a szomszédos fülkéből átszűrődő kattogás egy másik, felettébb érdekes fejezet – fordult vissza Vaneau a folyosó felé, szeme sarkában halvány, elnéző mosollyal. – De ami ezt a fémperemes dobozt illeti: ha a belső nyomás tovább emelkedik, a titka hamarosan nemcsak számunkra, hanem a hálókocsi teljes szőnyegburkolatára nézve is nyilvánvalóvá válik. Laurent, legyen kedves, hozzon egy vödör hideg vizet – mielőtt a tények túlságosan is kifutnának a medrükből.