110/8. A hamisított klisék titka — Megérkezés Elberenbe

Monsieur Vaneau lassan előhúzta a zsebéből patinás ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással kipattintotta a fedelét, majd nyugodt pillantást vetett a finom számlapra.
– Pontosan nyolc perc múlva Elberen állomására érkezünk – jelentette ki szelíden, miközben elégedetten csúsztatta vissza az órát a mellényzsebébe. – És amíg a mozdonyvezető a féket kíméli, talán érdemes tisztázni a hatos fülke válaszfalának rejtélyét.
– Tisztázni? – csattant fel a sötét köpenyes utas, de a hangja érezhetően megbicsaklott. – Mindenre van ésszerű magyarázat! A fali szerkezet csupán egy ártalmatlan szellőzőnyílás volt!
– Valóban, kezdetben mindenki azt hitte, hogy egy elromlott fali óra ketyegése vagy egy zöld kalapos úr furcsa mechanikája okozza a zajt – bólintott Vaneau. – A félrevezetés szinte mesteri volt. Ám a válaszfalon átszűrődő finom rézolaj, a korábban átadott alkatrész és ez a nehéz láda együtt már nem ártatlan családi iratokról mesél. A doboz oldalán lévő apró bevésett monogram ugyanis hajszálpontosan megegyezik a Fontenay-ben vizsgált, hamisított államkötvények kliséinek jelzésével.
– Ez nevetséges képtelenség! – méltatlankodott a férfi, miközben az elegáns hölgy óvatosan hátrébb lépett tőle.
– A tények ritkán képtelenek, csak néha meglepő humorérzékkel rendelkeznek – mosolyodott el Vaneau. – A nyomdaolajos klisék tulajdonosa és a hamisítási akció irányítója pedig nem más, mint...
A mondat közepén a vonatszerelvény hirtelen akkorát zökkent, hogy a folyosó réz fali lámpái megcsörrentek. Az Intercontinental Express csikorgó fékekkel begördült Elberen kivilágított peronjára. Az ajtó feltárult, és két megszeppent, de határozott helyi nyomozó lépett a kocsi folyosójára. A vezetőjük szigorú tekintettel nézett körbe.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamis államkötvények készítése és csempészete ügyében! – harsogta a tiszt, és megbilincselte a sötét köpenyes utast.
– ...mint az újonnan érkezett úriember – fejezte be Vaneau a mondatát teljes nyugalommal.
A gyanúsítottat elvezették, a hálókocsi utasai pedig megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Laurent kalauz elégedetten zárta be a szerelvény ajtaját, amikor egy új Utas lépett a folyosóra, hóna alatt egy szokatlanul könnyű, mégis duplán lakatolt bőrönddel. Émile Vaneau csendesen figyelte a jövevényt, miközben a vonat lassan kilendült az elbereni állomásról a csillagos éjszakába.