110/4. A finommechanikai szerkezet — Közeledés Savigny felé

– Ön valóban azt hitte, hogy egy fali szellőzőnyílás automata olajozása észrevétlen marad? – kérdezte Vaneau halk, száraz humorral, miközben közelebb lépett a rézpántos táskához.
– Ez nem egyszerű olajozó! – tiltakozott a zöld kalapos utas töredezett hangon, s izgatottan matatott kabátja zsebében. – Ez egy precíziós szinten tartó szerkezet! Ha megszakad a ciklus, az egész mechanizmus leblokkol!
– Ami történetesen a szomszédos fülke lakkozott válaszfalán keresztül igyekszik távozni – fűzte hozzá Laurent kalauz, s megpróbált uralkodni remegő kezén.
Az elegáns hölgy elhaló hangon felnyögött a folyosón, és az ajtófélfának támaszkodott.
– Uraim, amennyiben a selyemkalapomra csak egyetlen csepp gépzsír is kerül, a vasúttársaság vezetőségének kell felelnie a kárpótlásért!
Monsieur Vaneau lassan előhúzta mellényzsebéből régi ezüst zsebóráját. Egy finom kattanással kinyitotta a fedelet, s egyetlen nyugodt pillantást vetett a mutatókra.
– Pontosan tizenöt perc múlva Fontenay állomásra érkezünk – jegyezte meg elgondolkodva, majd visszazárta az órát. – És ott a helyi nyomozók kétségkívül nagyon hálásak lesznek, ha megtudják, miért rögzített egy nyomástartó finommechanikát a hálókocsi válaszfalára.
A zöld kalapos utas szeme tágra nyílt, s erőtlenül hátrált egy lépést a ketyegő táskától.