110/3. A falmögötti ketyegés — Robogás Savigny felé

Laurent elszántan lépett a hatos fülke tolóajtajához, majd határozottan megkocogtatta a lakkozott fát.
– Uram! A szerelvény kalauza vagyok! Kérem, nyissa ki az ajtót!
Néhány másodperces feszült csend után a zár kattant, s az ajtó lassan elhúzódott. Mögötte a zöld kalapos, sötét kabátot viselő utas állt. Arca meglehetősen sápadt volt, zsebéből pedig egy finom gépzsírral átitatott selyemzsebkendő sarka csüngött ki.
– Bocsánatot kérek a zavarásért – szólalt meg Monsieur Vaneau, miközben tekintete a fülke sarkában álló, ketyegő rézpántos táskára tévedt. – Úgy tűnik, az Ön időmérője nemcsak az órákat számlálja precízen, de a szomszédos fülke falát is előszeretettel táplálja műszerolajjal.
– Ez... ez csupán egy ártalmatlan, zárt szerkezet! – szabadkozott a zöld kalapos férfi, s megpróbálta testével eltakarni a rejtélyes poggyászt. – Egy automatizált szerkezet, semmi több!
– Bámulatos mérnöki teljesítmény – jegyezte meg Vaneau száraz eleganciával. – Bár a legtöbb ártalmatlan automata nem igényel közvetlen fali rögzítést és szomszédos olajbefecskendezést. Nem gondolja, hogy a táskája túlságosan is ragaszkodik a hetedik fülke teréhez?
– Fúrást?! – sikoltott fel az elegáns hölgy a háttérben. – Laurent, azonnal szereltesse le ezt a monstrumot, mielőtt a kalapdobozom átalakul egy gőzkazánná!
– Kérem, nyugodjanak meg! – emelte fel a kezét a kalauz. – Uram, legyen szíves nyissa ki a táskát!
– Azt nem lehet! – tiltakozott az utas riadtan. – Savigny előtt semmiképpen, különben leáll a visszaszámlálás!
Vaneau halványan elmosolyodott, és előrelépett egyet.
– A visszaszámlálás? Milyen elragadó kifejezés egy finommechanikai fúróberendezésre.