108/4. A rejtett gázszelep — Lépések Mireval felé

Laurent kalauz óvatosan megpiszkálta a levegőben imbolygó bőröndöt, mint aki attól tart, hogy a táska bármelyik pillanatban elharaphatja az ujját.
– Mégis, mit tegyünk ezzel a lebegő csodával, Monsieur Vaneau? Csak nem hagyhatjuk a folyosó közepén, mint valami szokatlan cégért!
– Dehogyis, Laurent – felelte Vaneau nyugodt mosollyal. Finom mozdulattal lenyomta a táska fülét, mire az illedelmesen süllyedt néhány centimétert. – A sűrített gáz és a könnyű ötvözet párosítása rendkívül szellemes. A gázszelep finomszabályzója azonban egy igen sajátos mireval-i órásmester kéznyomát viseli magán.
A szürke köpenyes utas elkeseredetten lapult a fülke falához.
– Esküszöm, fogalmam sem volt róla! A valcourt-i peronon egy fekete kalapos úr nyomta a kezembe azzal, hogy Mirevalban bőkezűen megfizet, ha átadom a kapcsolattartónak!
– A fekete kalap közkedvelt viselet errefelé – jegyezte meg a detektív, miközben szemközt egy fülkeajtó halkan kattant. A résben egy fekete kalapos úr riadt arca tűnt fel egyetlen másodpercre, mielőtt a zár visszakattant volna. – Úgy tűnik, a megbízója nem bízta a véletlenre az ügyet. Önnel tartott a vonaton, hogy szemmel tartsa a kincsét.
– De miért kell egy bőröndnek lebegnie? – értetlenkedett Herr Lindner a szomszédos ajtajából.
– Mert a belsejében lévő törékeny mechanika nem bírja a vasúti sínek rázkódását – magyarázta Vaneau száraz eleganciával. – Ám Mirevalban hamarosan földet ér a szerkezet. S vele együtt a tulajdonosa is.