107/9. A rugós szerkezet titka — Felderítés Valcourt előtt

– Kisasszony – szólalt meg Vaneau halkan a zárt ajtón keresztül, halk, megnyugtató tónusban –, amennyiben a dobozban lévő szerkezet felrobbanni készül, a lakat rendkívül udvariatlan akadályt gördít a gyors mentőakció elé.
A fülkeajtó lassan, résnyire kinyílt. A fiatal, fátyolos hölgy sápadtan, reszkető kézzel szorította magához a nehéz rézdobozt.
– Nem robban fel! – suttogta riadtan. – De… kaparászik! És ütemesen kattog!
– A kattogás és a kaparászás ritkán jár együtt, kivéve, ha az ember egy mechanikus óraművel kombinált kalitkát szállít – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal.
Laurent kalauz és a fekete kalapos úr megkönnyebbülten, ám továbbra is bizalmatlanul közelebb léptek.
– Mechanikus kalitka? – hüledezett Laurent. – Hát nem egy pokoli szerkezet?
– A pokoli szerkezetek általában nem igényelnek finom gépolajat és rendszeres felhúzást – válaszolta Vaneau, majd lassan benyúlt a mellényzsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta. Egy pillanatig nézi. Majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan tizenöt perc múlva Valcourt állomásra érkezünk.
– És addig mi történik? – kérdezte szaporán a fekete kalapos úr, kalapját a mellkasához szorítva.
– Addig kiderítjük, mi lapul a fémrácsok mögött, mielőtt a hatóságok túlságosan kíváncsivá válnának – felelte a fődetektív, s finoman elkérte a réztokot.