107/5. A zsebóra kattanása — Auberoche-i szembesítés

Herr Lindner dühödten összefonta a karját, miközben a fekete kalapos úr igyekezett két lépés távolságot tartani tőle a szűk folyosón.
– Ez abszurdum! – horkant fel Lindner. – Egy árva galamb és néhány műszaki skicc alapján akar engem megvádolni? Egyáltalán, kicsoda ön, hogy átveszi a hatóság szerepét?
– Egy utas, aki szereti a csendes éjszakákat – felelte Monsieur Vaneau rendíthetetlen nyugalommal.
A fődetektív ekkor lassan a mellényzsebébe nyúlt, és elővette régi, dörzsölt ezüst zsebóráját. Egyetlen halk kattanással kinyitotta a fedelét, pillantását a finom mutatókra függesztette, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan négy perc múlva Auberoche állomásra érkezünk.
Laurent kalauz elismerően bólintott, miközben a szárnyas potyautast óvatosan egy puha kendővel bélelt kosárba fektette.
– A hatósági átadásig a madár jobb ellátást kap, mint ön, Herr Lindner – jegyezte meg a kalauz finom élelemességgel.
– Önök mind megbolondultak! – csattant fel Lindner. – A rajzok csupán egy ártalmatlan nyomdai alkatrész vázlatai!
– Valóban – bólintott Vaneau. – Csak éppen az a bizonyos alkatrész a védett bankjegyklisék precíziós kiöntéséhez szükséges. A félrevezetés ott rejlett, hogy ön a bádogdoboz kaparászásával próbálta elterelni a figyelmet a szárnyas küldöncről.
A szerelvény ekkor hirtelen nagyot fékezett. A folyosó rézlámpái meglendültek, s poharak csörrentek a szomszédos fülkékben, ahogy a vonat lassan begördült a kivilágított peron mellé.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s a kocsiba két helyi csendőr lépett fel. A vezetőjük röviden körbenézett, majd határozott léptekkel a gyanúsítotthoz lépett:
– Herr Lindner, letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisítási előkészületek s tiltott nyomdaipari tevékenység ügyében.
– …amelyet a galamb hamarabb feladott, mint ahogy ön a célállomásra ért volna – fejezte be Vaneau halk mosollyal a mondatot, miközben visszapattintotta zsebórája fedelét. A csendőrök elvezették a tiltakozó utast, s a szerelvény lassan készen állt a továbbindulásra.