107/4. A fémhenger üzenete — Éjszakai szembesítés Auberoche előtt

– Ám mielőtt a szárnyas hírvivő visszanyerné a szabadságát, érdemes megtekintenünk magát a küldeményt – mondta Monsieur Vaneau, s meglepően finom mozdulatokkal csavarta le az apró sárgaréz hengert a galamb lábáról.
Laurent kalauz még közelebb emelte a lámpást, miközben a fekete kalapos úr idegesen gyűrögette a kesztyűjét.
– Monsieur Vaneau, ez magántitok! Herr Lindner szigorúan a lelkemre kötötte... – méltatlankodott a kalapos úr, hangjában némi felháborodással.
– Herr Lindner túlságosan sok mindent köt mások lelkére, miközben a sajátját láthatóan kíméli – jegyezte meg a detektív higgadtan, s a hengerből egy apró, finomra hajtogatott selyempapírt húzott elő. – Lássuk csak... aprólékos műszaki rajzok és egy számsor. Úgy tűnik, a hiányzó kliséöntő alkatrészek végleges vázlata.
Abban a pillanatban a folyosó végén kinyílt a nyolcas fülke ajtaja. Herr Lindner lépett ki a homályba, arca eltorzult a méregtől.
– Mi folyik itt?! – horkant fel Lindner. – Milyen jogon kutakodnak a holmim között?
– A vasúti szabályzat és a józan ész ritka egyetértésében, uram – felelte Vaneau száraz mosollyal. – Ön ahelyett, hogy tisztességesen elszámolna a terveivel, egy ártatlan madárra bízta az illegális nyomda titkait. Laurent, gondoskodjék róla, hogy a szárnyas potyautas megfelelő ellátást kapjon Auberoche-ig.
– És mi lesz Herr Lindnerrel? – kérdezte a kalauz szigorúan méregetve a felbőszült utast.
– Ő kénytelen lesz megvárni, amíg a helyi nyomozók Auberoche peronján átveszik a szót – tette hozzá Vaneau csendesen.