107/2. A fém doboz kaparászása — Éjszakai vizsgálódás Auberoche előtt

A hatos fülke ajtaja félig nyitva állt, az apró asztalkán pedig ott pihent a vaskos lakattal elzárt bádogdoboz. Laurent kalauz és Vaneau óvatosan léptek be a szűk helyiségbe, miközben a kalapos úr tisztességes távolságból, a nyakát nyújtogatva követte őket.
– Hallja ezt, Monsieur Vaneau? – suttogta Laurent kalauz, s óvatosan a fémdoboz felé hajolt. – Mintha apró karmok kaparásznák belülről a lemezt. Vagy talán egy szerkezet ketyeg odabent?
– Egy óraszerkezet ritkán küzd ennyire kétségbeesetten a fizika törvényeivel, mon cher Laurent – válaszolta Vaneau teljesen higgadtan. Közelebb lépett, és ujjbegyével halk, ritmikus koccanással megkopogtatta a szürke bádogot. – Ráadásul a finommechanika ritkán tüsszent, amikor a vonatszerelvény rázkódik.
A kalapos úr riadtan hőkölt hátra, és megtámaszkodott a keretben.
– Tüsszentett?! De hiszen én lakat alá zártam! Ha valami élőlény van odabent, az már régen kifogyott volna a levegőből!
– Kivéve, ha a perem alatti díszítőszegély nem csupán esztétikai célokat szolgál, hanem apró szellőzőnyílások sora – mutatott rá Vaneau a doboz felső illesztésére. – A tárgy meglepően könnyű, a lakat viszont aránytalanul nagy. Valaki nagyon igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a doboz tartalma veszélyes vagy értékes élettelen tárgy.
Laurent értetlenül vakarta meg a fejét.
– Akkor nem ritka ereklyéről van szó, uram?
– Inkább egy szokatlanul leleményes utazóról – jegyezte meg a fődetektív száraz mosollyal. – Kérem a kulcsot, uram. Auberoche előtt illendő tisztázni a potyautasok kilétét.