105/5. Az aranypor nyomában — Éjszakai kutatás a hatos fülkénél

Monsieur Vaneau óvatosan letérdepelt a folyosó kopott szőnyegére, s hüvelykujjával felcsippentett egy keveset az ajtó alól kicsorgó csillogó porból. Morzsolgatni kezdte a finom szemcséket, majd Laurent felé pillantott, aki csípőre tett kézzel, hivatali szigorral őrködött mellette.
– Sárgaréz és finom grafít – állapította meg a fődetektív, miközben felállt, s zsebkendőjével megtörölte az ujjait. – Úgy tűnik, a hatos fülke lakója nem egyszerűen zörög, hanem nagysebességű marófejjel dolgozik egy finommechanikai alkatrészen. Ráadásul a grafitot kenésre használja.
– De hiszen a hatos fülke jegyét egy bizonyos Herr Lindner váltotta ki! – suttogta Laurent felháborodottan. – És kifejezetten kényszerű pihenésre hivatkozott, mondván, hogy a szive gyenge a legkisebb izgalomhoz is!
– A gyenge szívű úriemberek ritkán hordanak magukkal hordozható esztergapadot, kedves Laurent – válaszolta Vaneau halkan, miközben közelebb hajolt a zárkattogáshoz. – Hacsak az orvosi előírásuk nem igényel rendszeres fémforgácsolást éjfél után.
Ekkor a fülke belsejében hirtelen elhallgatott a sziszegés. Éles, fémes kattanás rezdült, majd a mennyezeti rácsból kinyúló sárgaréz henger lassan visszahúzódott a résbe.
– Látja? – mutatott felfelé Laurent. – Észrevették, hogy kint vagyunk!
– Inkább csak befejezték a folyamat első fázisát – javította ki Vaneau elgondolkodva. – A főkulcsot pedig, attól tartok, hiába készíti elő: a reteszt belülről egy másodlagos acélcsappal is megduplázták.