105/4. A sárgaréz henger — Éjszakai felderítés a folyosón

Monsieur Vaneau óvatosan előhúzott a mellényzsebéből egy finom acélcsipeszt, és mértéktartó kíváncsisággal megkocogtatta a rácsból kilógó sárgaréz hengert. A fém tompa csengéssel válaszolt, majd a folyosón éles, szabályos sziszegés futott végig.
– Úgy vélem, ez nem világítási tartozék – jegyezte meg Vaneau szárazon. – Hacsak a tisztelt szomszéd nem gőzzel működő olvasólámpát szabadalmaztatott az éjszaka közepén.
Laurent kalauz közelebb lépett, tekintetében gyanakvás és hivatali szigor keveredett.
– Parancsolja, hogy kinyissam a hatos fülkét a főkulccsal, uram? Ha egy illetéktelen műhely működik a hálókocsiban, a vasúttársaság nevében azonnal lefoglalom a berendezést!
– A türelem, kedves Laurent, mindig megtakarítja nekünk a helyreállítási számlát – intette le őt csöndesen a fődetektív. – Ráadásul, ha hirtelen rányitunk valakire, aki javában rézport darál a matracán, könnyen a szemünkbe fújhatja a finommechanika legújabb remekeit.
A sötétkék kabátos utas kétségbeesetten szorította magára a köntösét.
– De mit tegyek én? A válaszfal túloldalán most éppen úgy kattog valami, mint egy elszabadult óraszerkezet!
– Ön, uram, visszatérhet a helyére, és amennyiben a gép elkezdené a mennyezetet fúrni, kérem, kopogjon át hármat – javasolta Vaneau halvány mosollyal. – Mi pedig Laurent-nal teszünk egy apró próbát a hatos fülke ajtajánál.
Azzal a detektív csendes léptekkel megindult a lezárt ajtó felé, ahol a kulcslyukból vékony, aranyfényű porcsík szivárgott ki a folyosó szőnyegére.