105/3. A szomszédos válaszfal — Éjszakai puhatolózás a folyosón

– Gőzgép a matrac alatt? – vonta fel a szemöldökét Monsieur Vaneau halk derűvel. – Rendkívül találó megfogalmazás, uram. Bár a vasúttársaság áraiban a matracfűtést általában nem gépi vibrációval oldják meg.
A sötétkék kabátos utas bosszúsan igazította meg az éjszaka hirtelen felöltött köntösét.
– Ne tréfáljon, kérem! – morogta. – Negyedórával azelőtt kezdődött, hogy a vonat kigördült Beauvallonból. Valami nehéz, fémes tárgyat csúsztattak a válaszfal mellé, aztán jött az a fülsértő sziszegés. Mintha rézport darálnának a szomszédban!
– Rézport? – kapta fel a fejét Laurent kalauz, s reflexszerűen a zsebében lapuló főkulcsra markolt. – A szürke köpenyes utas poggyásza! Amikor felszálláskor besegítettem a ládáját, pontosan ilyen finom, sárgaréz szag csapta meg az orromat.
– Tehát a szomszédja nem aludni jött a hálókocsiba, hanem szerelni – állapította meg Vaneau, miközben tekintete a két fülke közötti keskeny szellőzőnyílásra tévedt. – Mondja, kedves uram, nem látott esetleg egy keskeny csövet vagy huzalt áthúzva a szellőzőrácson?
A sötétkék kabátos utas megdermedt, s lassan a plafon felé pillantott.
– De… hisz ott egy kis sárgaréz henger csüng! Azt hittem, a világítás része!
Vaneau elmosolyodott, s elegáns mozdulattal óvatosan megérintette a rács szélét.
– Nos, Laurent, úgy tűnik, a hatos fülke lakója kiterjesztett műhelyként értelmezi a hálókocsit. Ideje kiderítenünk, mit hajt ez a szerkezet.