105/2. A zár mögötti kattogás — Éjszakai nyomozás a folyosón

Laurent lehajolt, és mutatóujjával óvatosan megérintette a szőnyegre szóródott fémport.
– Úgy véli, egy hamisítóval van dolgunk, Monsieur Vaneau? – kérdezte fojtott hangon a kalauz.
– Vagy egy rendkívül türelmetlen órással, aki képtelen volt megvárni a műhelye reggeli nyitvatartását – felelte Vaneau, miközben a lezárt hatos fülke felé pillantott. – Mindenesetre a vakcinák meglehetősen ritkán igényelnek sárgaréz fogaskerekeket a hatásfokuk növeléséhez.
Laurent halk csörrenéssel vette elő a főkulcsát.
– Nyissam ki? A társasági szabályzat felhatalmaz a beavatkozásra, ha egy utas gyanús anyagokat szállít a hálókocsiban.
– Még ne – intette le szelíden a fődetektív. – Az ilyen kényes szerkezetek tulajdonosai hajlamosak váratlanul kiszámíthatatlanná válni, ha megzavarják a munkájukat. Kérdezzük meg inkább a szomszédos fülke lakóját, hátha hallott valamit a válaszfalon keresztül.
Vaneau finoman bekopogott az ötös fülke ajtaján. Pár pillanat múlva a sötétkék kabátos utas hajolt ki, álmos, mégis éber tekintettel.
– Mi ez a zaklatás az éjszaka közepén? – morgott az úriember, s a szőnyegen csillogó porra meredt. – Az ember még egy tisztességes álmot sem láthat a szomszédból áthallatszó csikorgástól!
– Elnézést a zavarásért – mosolyodott el Vaneau. – Csupán azt szerettük volna megtudni, hallott-e szokatlan zajokat, mielőtt a szomszédja felszállt Beauvallonban?
– Szokatlan zajokat? Az egész fülke vibrált! – panaszolta az utas. – Mintha egy miniatűr gőzgép működne a matracom alatt.