104/7. A beauvallon-i peron — Esti leleplezés a hatos fülkénél

A vonat zökkenve állt meg a gázlámpák sárgás fényében fürdő beauvallon-i peron mellett. Az ajtó szinte azonnal kinyílt, s a párás levegőben két sötét köpenyes helyi nyomozó lépett a folyosóra, határozott léptekkel megindulva a hatos fülke felé.
– Monsieur Vaneau? – szólalt meg a magasabbik tisztviselő, miközben gyanakvóan méregette a fülkében tornyosuló rézalkatrészeket és a friss szagú röplapokat. – Értesítést kaptunk egy engedély nélküli röplapterjesztő hálózatról.
– A hírek gyorsabban terjednek, mint a gőz, felügyelő úr – felelte Vaneau megszokott, derűs nyugalmával, miközben megigazította zakója hajtókáját. – Ugyanakkor a gyanújuk kissé rossz címzettre esett. A sötétkék kabátos úr valóban nagy lelkesedéssel védte a nyomdát, ám a kezén egyetlen apró tintafolt sincs. Laurent kalauz viszont bizonyára megerősíti, hogy ki kérte a csomagtér külön szellőztetését az imént.
– A zaklatott úr, uram! – vágta rá Laurent, szinte vigyázzállásba lendülve. – Külön kiemelte, hogy a bőrtáskája túl „érzékeny a nedvességre”.
A zaklatott utas megdermedt, s hátrálni próbált a keskeny folyosón, de a rendőrök útját állták.
– Ez abszurdum! – méltatlankodott sápadtan. – Én csak egy gyanútlan utazó vagyok!
– Ön csak a fémport próbálta eltüntetni a sétapálcája üregéből – vágott közbe nyájasan Vaneau. – A sajtó valódi tulajdonosa mindig a legidegesebb, amikor a gépezet elakad.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, tiltott nyomdaipari tevékenység és félrevezetés ügyében – jelentette ki a felügyelő, és határozott mozdulattal a peron felé terelte a gyanúsítottat.