104/6. A sajtó titkos tulajdonosa — Esti leleplezés Beauvallon előtt

– A gyanútlan segítőkészség felettébb nemes erény – tette hozzá Monsieur Vaneau, miután alaposabban is szemügyre vette a fémkapcsos ládát. – Bár a röplapok szalagcíme, amely 'A Szövőipari Reform Harcosai' kiáltványt hirdeti, kissé túlzó egy egyszerű alkatrész-szállítmányhoz képest.
A sötétkék kabátos utas ekkor lépett közelebb a folyosón, karba font kézzel, meglepően derűs arccal.
– Előfordul, nyomozó úr, hogy a gondolat gyorsabban terjed, mint a vonat – jegyezte meg magabiztosan. – Egyébként a nyomda nem illegális, csupán magáncélú nyomdaipari kísérlet.
– Valóban? – kérdezte Vaneau, miközben elővette patinás ezüst zsebóráját, és halk kattanással felnyitotta a fedelét. Egyetlen pillantást vetett a ketyegő mutatókra, majd nyugodtan Laurent kalauzra nézett. – Pontosan tizenöt perc múlva Beauvallon állomásra érkezünk. A magáncélú kísérleteknek pedig megvan az a sajátságos tulajdonsága, hogy a helyi rendőrbiztosok ritkán értékelik a művészi szabadságot.
– Ez felháborító! – csattant fel a zaklatott új utas, aki eddig a fülke sarkában lapult. – Én csak a poggyászomat kerestem!
– Megnyugtató – bólintott Vaneau elnéző mosollyal. – Akkor bizonyára nem fogja bánni, ha a beauvallon-i peronon várakozó nyomozók is segítenek Önnek a kutatásban.
A szerelvény fékjei felvisítottak, ahogy az Intercontinental Express lassan közeledett a kivilágított peronok felé.