104/5. A hatos fülke titka — Esti kutatás Beauvallon előtt

– Ha jól emlékszem, a hatos fülkét egy csendes szövőipari képviselő vette ki – jegyezte meg Laurent kalauz, miközben a kulcscsomójával a fülkeajtó felé lépett. – Bár a szövőipar ritkán használ sárgaréz meneteket és gyorsan száradó fekete tubusokat.
– A pamut kényes anyag, kalauz úr – fűzte hozzá Monsieur Vaneau derűsen. – Különösen, ha betűket szőnek rá.
Laurent kattanással nyitotta ki a hatos fülke ajtaját. A homályos kuckóban a lehajtható asztalkán egy gondosan letakart fémkapcsos láda állt, amely mellett két összetekert, frissen nyomtatott röplap hevert. A szürke köpenyes utas megpróbált hátrálni, de Vaneau egyetlen finom kézmozdulattal útját állta.
– Mielőtt bárki a véletlenek különös összjátékára hivatkozna – fordult a gyanúsítottakhoz a nyomozó –, tisztázzuk: a rézgörgő pontosan illeszkedik a ládában lapuló hordozható kézisajtó tengelyéhez. A festék pedig nem csillagképek rajzolásához kell.
– Én csak átadtam a csomagot! – méltatlankodott a szürke köpenyes, miközben a folyosó sarka felé pillantott, ahol a varelmont-i nyomozó lapult ijedten. – Azt mondták, csak alkatrész!
– A gyanútlan segítőkészség felettébb nemes erény – jegyezte meg Vaneau szárazon. – Feltéve, ha az ember nem éppen egy illegális röplapnyomdát hordoz a hálókocsi folyosóján.