104/3. A precíziós alkatrész — Esti feszültség Beauvallon előtt

A hatos fülke ajtaja lassan, óvatosan kinyílt. A szürke köpenyes utas feszült tekintettel kémlelt ki a folyosóra, s amint megpillantotta a sárgaréz alkatrészt Monsieur Vaneau ujjai között, láthatóan elöntötte a pír.
– Elnézést! Az ott az én… precíziós távcső-alkatrészem! – mondta szaggatottan a férfi, s sietve kilépett a szőnyegre.
– Igazán leleményes szerkezet – felelte Émile Vaneau, miközben a hengert kinyújtott tenyérrel a férfi felé nyújtotta. – Bár bevallom, ritkán látni olyan távcsövet, amely gótikus betűkészlettel pásztázza az éjszakai égboltot.
– Ez csupán egy speciális szerszám! – szabadkozott a szürke köpenyes, miközben idegesen a zsebébe süllyesztette a rézgörgőt. – Nem követtem el semmi törvénytelent!
Laurent kalauz gyanakvóan felvonta a szemöldökét, ám mielőtt megszólalhatott volna, a folyosó túlsó végéből gyors léptek zaja hallatszott. A sötétkék kabátos utas közeledett zaklatottan, kezében egy félrecsúszott zárú utazótáskával.
– Monsieur Vaneau, hála az égnek! – lihegte a sötétkék kabátos. – Valaki belenyúlt a csomagomba! Egy nyomdai festékes tubust találtam a tiszta ingeim között!
– Úgy tűnik, ezen a vonaton a csillagászat és a nyomdászat szokatlanul közeli kapcsolatba került egymással – jegyezte meg Vaneau elegáns mosollyal. – Laurent, azt javaslom, tartsuk szemmel a fülkék közti forgalmat, mielőtt a szerelvény beérne Beauvallonba.