103/3. A sziszegő kottatartó titka — Megérkezés Elberen állomásra

– Ha a művészet ennyire lefoglalja, uram, engedje meg, hogy megkönnyítsem a munkáját – mondta Monsieur Vaneau szelíden, és finom mozdulattal beljebb tolta a fülke ajtaját.
– Ez pimaszság! Hogy merészeli?! – horkant fel a sötétkék kabátos, vörös szakállas utas, miközben próbálta testével eltakarni az asztalon fekvő nehéz kottatartót.
– A sűrített levegős mini nyomdagép felettébb leleményes szerkezet – jegyezte meg Vaneau derűsen. – Sajnos a friss nyomdafesték és a sárgaréz reszelék szagát még a legszebb szimfónia sem képes teljesen elfedni.
Émile Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egy pillanatig nézte a kattogó mutatókat, majd nyugodtan megszólal:
– Pontosan három perc múlva Elberen állomásra érkezünk.
Laurent kalauz döbbenten szorította magához az utaslistát, miközben a folyosón várakozó fátyolos hölgy megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Mindannyian azt hittük, hogy egy türelmetlen zongoratanár éjszakai ihletének vagyunk tanúi – folytatta Vaneau lépésről lépésre végigvezetve az esetet. – A félrevezetés kísértetiesen jól működött: a sziszegő mechanikát gőznyomású kottatartónak tekintettük. Ám a csontnyelű sétapálcámból Lehullott fémpor és a fülke alsó résén kiszivárgó gépzsírszag elárulta az igazságot. Ön nem kottát másolt, hanem hamis bankjegyeket nyomtatott.
Amikor Vaneau kimondaná az elkövető nevét…
…a vonat hirtelen nagyot fékezett.
Poharak csörrentek a szomszédos kocsiban. A szerelvény lassan begördült Elberen állomásra.
Az ajtók kinyíltak. A peronon már várakoztak a helyi nyomozók. Beléptek a hálókocsiba. A vezetőjük röviden körbenézett, majd a megdermedt utashoz fordult:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, állami értékpapírok hamisításának ügyében!
– …ahogy azt Sebestyén úr oly gondosan előkészítette – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a rendőrök hajszálpontosan az ő végszavára érkeztek volna.
A letartóztatottat elvezették. Laurent kalauz elégedetten törölte meg homlokát. A peronról egy új utas szállt fel: egy szürke köpenyes úr, aki túlságosan sok csomagot hurcolt magával, és idegesen méregette a folyosót.
AZ ajtók becsukódtak, a szerelvény pedig elindult a következő állomás felé. Monsieur Vaneau csendben figyelte az új utast, tudva, hogy a rejtélyek sosem hagyják el végleg az Intercontinental Expresst.