104/1. A túlsúlyos poggyász — Robogás Beauvallon felé

Az Intercontinental Express kerekei egyenletes ritmusban kattogtak, ahogy a szerelvény elhagyta Elberen éjszakai fényeit, és belevágott a sötét vidékbe. Laurent kalauz megkönnyebbülten sóhajtott fel a folyosón, és igyekezett rendbe szedni az összekuszálódott utaslistát.
– Rendkívül szórakoztató utazásnak ígérkezik a mai, Monsieur Vaneau – jegyezte meg a kalauz, miközben homlokát törölgette. – Bár a nyomdagépek iránti rajongásomat talán egy időre kielégítette ez az este.
– A művészet és a technika hirtelen találkozása mindig tartogat meglepetéseket, Laurent – válaszolta Émile Vaneau nyájasan, miközben a folyosó ablakán keresztül a kint elsuhanó sötétséget kémlelte. – De úgy vélem, a gőz és a nyomdafesték szaga lassacskán eloszlik.
Pár lépéssel odébb a nemrég felszállt, szürke köpenyes úr küszködött a poggyászaival. A férfi zakatolt szívvel, idegesen pillantott hátra, mintha attól tartana, hogy valaki követi. Három nagyméretű, pántokkal átkötött utazótáskát próbált betuszkolni a hatos fülke ajtóján, de az egyik táska fémcsatja fennakadt a kereten.
– Segíthetek, uram? – lépett oda Laurent készségesen.
– Nem! Köszönöm, nem szükséges! – csattant fel a szürke köpenyes utas túlzott hirtelenséggel, majd rögtön szelídebbre fogta a hangját. – Csak… rendkívül törékeny műszerek vannak benne. Nem szeretem, ha mások hozzányúlnak.
Monsieur Vaneau csendben figyelte a jelenetet. A férfi kabátjának gallérja felemelve állt, ujjai pedig görcsösen szorították a középső táska bőrfülét. Ahogy a táska végül megbillent és a fülke padlójára huppant, halk, fémcsengéshez hasonló tompa hang hallatszott a belsejéből.
– Beauvallon állomásig nem óhajtok zavarást – tette hozzá az új utas, majd határozott mozdulattal behúzta a fülke ajtaját, és a függönyt is elhúzta.
– Különös ember – mormolta Laurent. – Törékeny műszerekkel utazik, mégis úgy bánik velük, mint a szénnel.
– A túlzott óvatosság néha pontosan azt a figyelmet vonzza magára, amit elkerülni kíván – jegyezte meg Vaneau száraz humorral. A csend azonban nem tartott sokáig: alig tíz perccel később a hálókocsi végéből egy elfojtott kiáltás és egy elszabadult rézgörgő csikorgása törte meg az éjszaka nyugalmát.