102/5. A balmenetes fogaskerék — Vizsgálódás a hálókocsiban

Laurent készségesen behúzta a sűrű szövésű ablakfüggönyt, így a hatos fülkére hirtelen félhomály borult.
– Ha szabad kérdeznem, Monsieur Vaneau – suttogta a kalauz, miközben riadtan pillantott a zárt ajtó felé –, miért ennyire lényeges ez a parányi alkatrész? Nem lehetséges, hogy csupán egy ártalmatlan óraszerkezetből hullott ki?
– Egy ártalmatlan zsebórából, kedves Laurent? – Vaneau a lámpa fénye felé tartotta a csipeszt, s ajkán finom, száraz mosoly jelent meg. – Egy közönséges óra alkatrészei ritkán tartalmaznak balmenetes fogazást és zárszerelő nyomokat. Ez a darabka nem az időt mérte, hanem valakinek a türelmét.
A fiatal, fátyolos hölgy megborzongott, s halk hangon megszólalt:
– Akkor... a sötétkabátos úr nem is az én holmim iránt érdeklődött?
– Távolról sem, kisasszony. Az ön fülkéje csupán álcául szolgált – felelte a fődetektív, majd sétapálcája finom rézcsúcsával a kárpitozott fal alsó szegélyére mutatott. – A tettes pontosan tudta, hogy a válaszfal mögött fut a hálókocsi biztonsági retesze.
Vaneau kiegyenesedett, és zsebébe süllyesztette a csipeszt.
– Laurent, hozza ide a sötétkék kabátos úr poggyász-nyilvántartását. Úgy vélem, az illető még az előtt szeretne átszállni, mielőtt a szerelvény elérné Saint-Mireux állomást.