102/4. Az üres bőrdoboz — Nyomok a hatos fülkében

– Ha jól gondolom, a sötétkabátos úr nem a csomagjait pakolta el, hanem a bizalmát vesztette el a saját zárszerkezetében – mondta Vaneau, miközben sétapálcájával finoman megpiszkálta a szőnyegen heverő sárgaréz forgácsot.
– Úgy érti, uram, hogy a saját reteszét próbálta feltörni? – álmélkodott Laurent, a kalauz, miközben a küszöbön állva próbált a lehető legkevésbé feltűnő maradni.
– Pontosan, kedves Laurent. És amint láthatja, a szerkezet ellenállt – mutatóujjával Vaneau az ülés kárpitozott támlájára mutatott, ahol egy apró, félig kioldott rekesz rugója csillant meg. – A hölgy szomszédja nem közönséges utas volt, hanem egy igen türelmetlen műkedvelő.
– De mit keresett a fülkéjében? – kérdezte a fiatal, fátyolos hölgy, s óvatosan beljebb lépett. – Nem tűnt el semmim… legalábbis úgy vélem.
– Az ön értékei biztonságban vannak, kisasszony. A mi emberünk a saját titkát igyekezett nyomtalanul eltüntetni – mosolyodott el halk nyugalommal a fődetektív. – Csakhogy a fémforgács rendkívül ragaszkodó természetű. Mindig ott marad, ahol a legkevésbé vágyják a jelenlétét.
Vaneau lehajolt, s a kinyitott bőrskatulya dupla feneke alól egy apró, cizellált réz fogaskereket emelt ki pontozott csipeszével.
– Laurent, húzza be a függönyt – fordult a kalauzhoz. – Ideje kiderítenünk, melyik óraműből hiányzik ez az alkatrész.