102/10. A mozgó nyomda titka — Saint-Cyr-i végkifejlet

– Mindenki azt hitte, hogy a hatos fülke körül csak egy órásmester elhagyott kellékei okoznak riadalmat – fejtegette Vaneau csendes eleganciával. – A félrevezetés szellemes volt: a réz fogaskerekek elterelték a figyelmet. Ám a csontnyelű sétapálcából lehullott finom fémpor és a poggyászkocsi kattogó szerkezete leleplezte a valódi vállalkozást: a száguldó vonaton működtetett értékpapír-nyomdát.
Mielőtt azonban Monsieur Vaneau kimondhatta volna a tulajdonos nevét, a fékek váratlanul felvisítottak. A szerelvény akkorát zökkent, hogy a nehéz ládák megbillentek, s Laurent kalauz kulcscsomója csörrenve hullott a padlóra. Az Intercontinental Express lassan begördült Saint-Cyr megvilágított peronjára.
A csomagtér nehéz ajtaját kívülről rántották ki, s két határozott fellépésű helyi nyomozó lépett a helyiségbe. A vezetőjük szigorúan végigmérte a társaságot, majd lépett egyet előre:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamis értékpapírok előállítása és terjesztése ügyében! – fordult a sötétkék kabátos utas felé.
– …és a sétapálcájába rejtett miniatűr rézstempli végleg eloszlat minden kételyt – fejezte be Vaneau a mondatot, mintha a rendőrség puszta véletlenségből épp jókor érkezett volna.
A gyanúsítottat némán elvezették. A peronon csomagok cseréltek gazdát, s amint a szerelvény újra mozgásba lendült, Vaneau visszasétált a hálókocsiba. A folyosón egy új utas lépett el mellette: egy vörös szakállas úr, aki gyanakvón szorított magához egy feltűnően nehéz kottatartót. A detektív csupán halványan elmosolyodott, s követte az éjszakába tartó vonat ritmusát.