101/8. A teásdoboz titka — Csikorgó fékek Saint-Germain állomáson

Laurent remegő kézzel emelte fel a teásdobozt. Alatta egy finoman megmunkált, kisméretű acél cilinder lapult.
– A hatos fülke eredeti zárszerkezete – mutatta be Monsieur Vaneau a leletet, majd a szürke köpenyes utas felé fordult. – Ön a látványos elbarikádozással csupán időt nyert, miközben a sétapálcájába rejtett reszelővel átalakította a szomszédos átjáró reteszét. A fémpor a szőnyegen és a gyanús kaparászás mind-mind a félrevezetés részét képezte.
– Ez képtelenség! – háborodott fel a szürke köpenyes férfi. – Semmi bizonyítéka sincs!
– A bizonyítékot Ön a saját zsebében hordja: a csontnyelű pálca kupakját, amely tele van a reszelékkel – mondta szelíden Vaneau. – És Ön nem más, mint...
A mondat végét elnyelte a fékek éles csikorgása. A vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy Laurent teáskocsiján koccantak a csészék. Az Intercontinental Express lassan begördült a kivilágított Saint-Germain állomás peronja mellé.
Az ajtók kitárultak, és a helyi nyomozók léptek a kocsiba. A vezetőjük a szürke köpenyes utas elé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a varelmont-i értékpapírok eltulajdonítása ügyében!
– ...mint a varelmont-i bankrablás keresett elkövetője – fejezte be Vaneau a mondatát, és elégedetten zsebre tette óráját.
A letartóztatott utast elvezették. A szerelvény ajtai becsukódtak, s a vonat elindult a következő állomás felé. A folyosón egy új utas tűnt fel, aki túlságosan is görcsösen szorított magához egy nehéz, rézveretes bőrmappát.