101/7. A kicserélt zárszerkezet — Feszült visszaszámlálás Saint-Germain előtt

A szürke köpenyes nyomozó bizonytalanul megköszörülte a torkát, és fél kézzel a hatos fülke kilincse felé nyúlt.
– Ha megengedi, Monsieur Vaneau, a hatóság képviselőjeként kötelességem azonnal benyomulni – jelentette ki, bár a hangja korántsem csengett olyan magabiztosan, mint ahogyan azt a varelmont-i jelvény sugallta.
– A sietség ritkán jó tanácsadó, különösen, ha az ember egy rosszul megválasztott ajtón próbál áttörni – válaszolta Vaneau szelíden, majd zakója belső zsebéből elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, egy pillanatig nézte a ketyegő mutatókat, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan hat perc múlva Saint-Germain állomásra érkezünk.
– És addig tétlenül kellene álldogálnunk? – kérdezte a fiatal, fátyolos hölgy, miközben izgatottan igazította meg a retiküljét.
– Szó sincs tétlenségről, kisasszony – jegyezte meg Vaneau száraz mosollyal. – Csupán hagyjuk, hogy a logika elvégezze a munka nehezebbik részét. Odabent a sötét köpenyes úr ugyanis nem a sárgaréz reszeléket próbálja eltüntetni, hanem a csontnyelű sétapálcából kiszabadított finom szerszámmal a fülkék közötti átjáró zárszerkezetét alakítja át.
– Hogy micsoda? – hűlt el a varelmont-i nyomozó. – De hát a lakat a hatos ajtóján van!
– Valóban – bólintott Vaneau. – Ez volt a rendkívül látványos félrevezetés. A valódi bizonyítékot ugyanis nem a hatosban őrzik, hanem abban a csomagban, amit Laurent barátunk az imént gördített félre a teáskocsival.
Laurent szeme tágra nyílt a meglepetéstől:
– A csipkebogyóteás doboz alatt, Monsieur Vaneau?
– Pontosan ott, Laurent. Az Earl Grey pedig várhat még három percet.