101/6. A szürke köpenyes nyomozó — Feszült várakozás a folyosón

Laurent gépiesen bólintott, és igyekezett úgy elhátrálni, mintha a teáskanna begördítése a legtermészetesebb elhárítási mechanizmus lenne egy elbarikádozott fülke előtt.
– A teát szálas zöldből vagy Earl Grey-ből parancsolja, Monsieur Vaneau? – kérdezte a kalauz, próbálva megőrizni szakmai tartását.
– Az Earl Grey tökéletes lesz, Laurent. A bergamott illata csodákra képes, ha az ember ajtaja előtt hívatlan feszültség gyűlik össze – válaszolta Vaneau, majd tekintetét a folyosó végén álldogáló szürke köpenyes férfira emelte.
A jövevény tétován megköszörülte a torkát. Zakóján a varelmont-i nyomozóhatóság diszkrét, de összetéveszthetetlen jelvénye csillant meg a fali lámpa fakó fényében.
– Elnézést a zavarásért – mondta a szürke köpenyes úr halk, feszült hangon. – Úgy értesültem, a hatos fülke utasa nem kíván együttműködni.
– Nem kíván együttműködni? Dehogyis nem, uram – mosolyodott el Vaneau halványan. – Csupán rendkívül alapos ember. Odabent jelenleg is éppen a bizonyítékok átrendezésén fáradozik. Meghallja azt a halk, ritmikus kaparászást?
A fátyolos hölgy riadtan szorította magához apró retiküljét.
– Uram! Csak nem azt akarja mondani, hogy most semmisíti meg a... a fémport?
– A fémpor sárgaréz, kisasszony, azt viszonylag nehéz lenyelni – jegyezte meg Vaneau szárazon. – Inkább a csontnyelű sétapálca üregét próbálja visszazárni. Mivel a szerelvény tartja a tempót, a fennmaradó néhány percet célszerű türelemmel eltöltenünk.