101/4. A reteszelt fülke — Árnyak a folyosó végén

A sötét köpenyes utas lassan felvonta a szemöldökét, és egyetlen kimért lépést tett előre. Csontnyelű pálcáját két kézre fogta, szinte védelmező mozdulattal.
– A fémpor a saját pálcámról származik, uram – jelentette ki hidegen. – Egy apró reteszt javítottam vele a fülkémben. Jogomban áll a saját éjszakai nyugalmamat biztosítani.
– Természetesen – bólintott Monsieur Vaneau szelíden, miközben tekintete a férfi finom bőrkesztyűjére tévedt. – Bár a hálókocsi ajtaján a gyári retesz nem sárgarézből készült, hanem edzett acélból. A pálcája üreges nyeléből hulló reszelék ellenben meglepően friss, és pontosan megegyezik a reteszeket blokkoló kulcstollak anyagával.
A fátyolos hölgy halk levegővétellel hátrált egy lépést Laurent kalauz mögé, aki idegesen kapkodta a fejét a folyosó sötétedő sarkai felé.
– Uram, ha a zárral bármi szabálytalanság történt, kötelességem jelenteni a következő állomáson – rebegte Laurent bizonytalanul.
– Semmi szükség rá, kalauz – mondta a sötét köpenyes utas, s fél kézzel félrehajtotta a fülkéje ajtaját. A résben egy pillanatra meglátszott egy nehéz, sárgaréz csatos bőrtáska a padlón. – Csupán nem kedvelem a hívatlan látogatókat.
– A hívatlan látogatók valóban kellemetlenek – jegyezte meg Vaneau könnyed eleganciával. – Különösen azok, akik nem az ajtón, hanem a szomszédos fülke válaszfalának rejtett szellőzőjén keresztül érdeklődnek mások poggyásza iránt.
A férfi arca egyetlen másodpercre megfeszült, mielőtt határozott mozdulattal behúzta volna a hatos fülke ajtaját. A zár szárazon, fémesen kattant – s kívülről most már valóban mozdíthatatlanná vált.