101/2. Reszelt fémpor a szőnyegen — Zakatolás Mireval felé

Monsieur Vaneau lehajolt, és ujjhegyével óvatosan megérintette a futószőnyegen csillogó reszeléket.
– Laurent, a kalauzi kötelességek közé tartozik a folyosó tisztántartása, de most nyomatékosan kérem, még ne nyúljon a seprűhöz – jegyezte meg csendesen. – Ez a fémpor ugyanis nem puszta kopás eredménye. A sétapálca tulajdonosa meglehetős sietséggel alakított át valamit a csontfogantyú alatt.
– Attól tart, fegyvert rejt a pálca, Monsieur Vaneau? – kérdezte Laurent, s idegesen a hatos fülke zárt ajtajára pillantott.
– A fegyverek ritkán igénylik a finom műszerészi beavatkozást az éjszakai zakatolás közepette – válaszolta a detektív. – Valószínűbb, hogy egy zárszerkezet egyedi kulcsát próbálják éppen méretre szabni.
Az ötös fülke ajtaja ekkor halk kattanással résnyire nyílt, és a fiatal, fátyolos hölgy lépett ki a sötétedő folyosóra. Kesztyűs kezét feszülten a gallérjához szorította.
– Uraim... ne haragudjanak – suttogta megrettenve. – De a szomszédomból ritmikus fémzörej szűrődik át. Olyan, mintha valaki egy apró fogaskereket reszelne a sötétben.
– A kézműves szenvedély néha szokatlan órákban tör utat magának, mademoiselle – felelte Vaneau szelíd mosollyal. – De biztosíthatom, a nyugalom az Intercontinental Expressen nem csupán óhaj, hanem megszokás.
– Ön nem fél? – kérdezte a hölgy halkan.
– A félelem ritkán segít a tények tisztázásában – felelte Vaneau. – Laurent, hozzon nekem egy tiszta szalvétát a szalonkocsiból. Mire elérjük Mireval állomást, pontosan tudni fogjuk, milyen ötvözet borítja a szőnyeget.