100/2. A sárgaréz retesz — Éjszakai zakatolás Rocourt felé

Monsieur Vaneau óvatosan közelebb intette a fiatal hölgyet, aki tesztes léptekkel haladt előre a hálókocsi folyosóján, szorongva méregetve a hatos fülke csukott ajtaját.
– Ha jól értem, kisasszony – szólalt meg a fődetektív halk, kiegyensúlyozott hangon –, a Varelmont-ban elfogott szürke köpenyes úr átadott valamit ennek az új utasnak?
– Nem átadott, uram… cseréltek – suttogta a fátyol mögül a hölgy, miközben ujjaival a retiküljét szorította. – A szürke köpenyes a kottatartónál matatott, mielőtt a nyomozók elvitték. Az új utas pedig a sárgaréz táskával egyenesen a hatos fülkébe vonult. És az a táska… pontosan olyan retesszel van lezárva, amibe az önök kezében lévő acélhenger illik!
Laurent kalauz elhűlve pillantott a kezében tartott fém alkatrészre, majd a hatos fülke iránya felé intett.
– De miért áraszt egy szabotőr táskája tömény vaníliaillatot, Monsieur Vaneau? Csak nem fűszerrel próbálják megrongálni a szerelvényt?
– A fűszer önmagában ritkán okoz menetkimaradást, Laurent, hacsak nem a szakács szórja a kazánba – válaszolt Vaneau száraz félmosollyal. – A vanília aromája kiválóan alkalmas arra, hogy elnyomja a finommechanikai olajok szagát. A mi táskás emberünk nem cukrász, hanem egy szerkezetet próbál észrevétlenül szállítani.
Ebben a pillanatban a hatos fülke felől éles, fémes kattanás hallatszott, majd az ajtó lassan résnyire nyílt.