Üvegcsék a fűzfa árnyékában

A kosár hamar kiürült, s Mirella elégedett mosollyal porolta le a tenyerét a kötényében. A vidám zsivajjal szétszéledő gyerekek nyomában Borda csendesen eligazította a lószerszámot, miközben éber tekintettel pásztázta a vásár forgatagát. A falu főterén az iménti osztogatás híre gyorsan elterjedt, ám Mirella nem várt meg egy újabb tolongást.
A szekér titkos rekeszéből előhúzott egy kisebb, finoman megmunkált ládikát, amelyben színes üvegcsék sorakoztak. A napfényben csillogó pirulák és tinktúrák láttán a közeledő helyi kalmárok szeme rögtön felcsillant. Mirella felpattant a bakra, s csípős megjegyzésekkel kísérve mutatta be portékáit a kíváncsiskodóknak.
– Figyelem, jó uraim! Ez itt a távoli tájak ritka esszenciája! – kiáltotta csábító nevetéssel. – Egyetlen cseppje elmulasztja a háztáji viszályt, sőt, még a fösvény gazda marokszorítását is meglazítja!
Egy kövér, aranygyűrűs bognár azonnal közelebb tolakszott, s gyanakvó, de mohó tekintettel nyúlt a legcsillogóbb üvegcse felé. Borda fél lépést tett előre, ami elég volt ahhoz, hogy a férfi tisztelettudó távolságot tartson, míg Mirella ártatlan mosollyal szabta meg a csillagászati árat.