Csillogó ábrándok ára

A bognár mélyen a szűre alá nyúlt, s nehézkesen előhalászott egy dagadó szüszényt. Néhány ezüst garas csillant meg a tenyerén, ám Mirella szemöldöke rögtön a magasba szaladt. Egyetlen szót sem szólt, csupán sejtelmesen visszahúzta a csillogó piros fiolát, mintha máris megfontolta volna magát. A mesterember, félve attól, hogy elalasztja az egyedülálló alkalmat, gyorsan hozzácsapott egy fényes aranyforintot is.
– Bölcs döntés, tekintetes uram – kacsintott Mirella, s a pénzt villámgyors mozdulattal süllyesztette a kötényzsebébe. – Csupán három csepp az esti levesbe, s a háza népe úgy engedelmeskedik majd, mint a kezes bárányok.
A sikeres vásár híre azonnal végigfutott a gazdagabb kalmárok soraiban. Egy mészáros és egy tehetős molnár is egymást taposva tülekedett a bak előtti keskeny térben. Mirella egymás után adta el a levendulás kútvízzel és cukorsziruppal töltött üvegcséket, miközben minden kupachoz egy-egy kacér tanácsot vagy cifraságot fűzött. A nehéz szüszények gyorsan apadtak, a lány zsebe pedig kellemesen megnehezedett.
Borda nem szólt egyetlen szót sem, de tekintete a forgatag szélén sündörgő, kíváncsi gyerkőcökre tévedt. Mirella követve a férfi pillantását, észrevétlenül egy apró jelet adott neki. Tudta, hogy a csodaszerek varázsa nem tart örökké, s ha a bognár rájön a trükkre, a főtér hamar forróvá válhat a talpuk alatt.
– Mára befejeztük a csodák osztását, jó uraim! – kiáltotta csengő hangon, majd lecsapta a ládika fedelét. Borda már fogta is a gyeplőt, s a szekér lassan gördülni kezdett a piactér széli, árnyas fűzfák irányába.