Útra kelés a derengő folyosón

A pihentető percek és a selymes víz melege hamar újjáélesztette a csapat elcsigázott erejét. Az idős asszony megkönnyebbült sóhajjal egyenesedett ki, kisimítva ráncolt ruháját, s még a mindig éber Borda is vidáman megrázta fekete bundáját, jelezve, hogy készen áll a folytatásra. Bandi elégedetten intett a többieknek, és felkerekedtek, hogy elhagyják a gőzölgő csarnokot.
A csarnok túlsó végén nyíló, kékesen derengő alagútba lépve a levegő kellemesen langyos maradt. A sziklafalakon finom fénycsíkok futottak végig, megvilágítva a simára kopott kövezetet. Ahogy óvatosan haladtak előre a sejtelmes átjáróban, a folyosó közepén egy karcsú, megmunkált sárgaréz oszlop bontakozott ki a homályból.
Bandi lassított, majd kíváncsian megállt a különleges építmény előtt. A fényes fémfelületet bonyolult, véséssel készült rúnák borították, amelyek szinte észrevétlenül, lassan lüktettek. A fiú habozás nélkül kinyújtotta a kezét, s ujjait a sárgaréz oszlop rúnáira illesztette.
A megérintett szimbólumok tüstént aranysárga fénnyel gyúltak ki. A magasban lévő mennyezeti kristály átvette a jelet, s éles fénysugarat lőtt ki a folyosó végét elzáró, masszív, vasalt tölgyfa ajtóra.