Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Suttogó hasadék
Ahogy a lejtő egyre meredekebbé vált, a talpuk alatt lévő kövek is alattomosabbá lettek. Mirella érezte, ahogy a lába akaratlanul is megcsúszik a nedves, mohás felületen. Borda elöl, óvatosan lépkedve haladt, fáklyájának remegő fénye alig volt képes áttörni a rájuk telepedő, sűrű sötétségen. A füst, ami eddig is ott lebegett, most mintha nehezebbé vált volna, belélegezve a tüdőbe.
A kaparászó hangok már nem csupán a falakból, hanem mintha alulról, a mélyből is feltörtek volna. Elhallgattak, majd újult erővel, élesebben és közelebb zúdultak rájuk, szinte a fülük mellett. Most már nemcsak karmolászás volt, hanem valami halk, nedves cuppogás is kísérte, ami Mirella gyomrát azonnal összeszorította. A hideg levegő, amely eddig is csípős volt, most mintha egyenesen a mélységből áramlott volna feléjük, magával hozva a föld alatti üregek dohos, szinte édes-savanyú szagát.
Bandi egy halk nyögéssel próbálta fenntartani az egyensúlyát, ahogy egy nagyobb kődarab megcsúszott a talpa alatt. Az Idős Asszony felsóhajtott, imája most már nem volt halk mormogás, inkább szaggatott, könyörgő szavak sorozata, amit szinte elnyelt a barlang zúgása. Borda megállt, felemelte a fáklyát, és tekintetével a járat mélységét próbálta fürkészni, ahol a fény már rég feladta a harcot a sötétséggel. A mozdulatában volt valami megtörhetetlen elszántság, de Mirella a remegő kézfején látta, hogy még az ő acélos idegei is próbára tétetnek.
A lejtő aljában egy kis, nyitottabb terem tátongott, ami inkább egy hatalmas szájra emlékeztetett. Innen érkezett a legintenzívebb, legfenyegetőbb hang, a kaparászás és a cuppogás, most már egyfajta mély, rekedt szuszogással vegyülve. A levegő itt még hidegebb, sűrűbb volt, mintha valami láthatatlan lény lehelete lett volna. A terem túlsó oldalán egy újabb, még sötétebb hasadék nyílt, egyenesen a föld gyomrába, és Mirella tudta, hogy nincs más választásuk, mint tovább merészkedni ebbe a vészjósló, ismeretlen mélységbe. A fáklya alig adott fényt, a sziklafalak visszhangja pedig gúnyosan visszahozta a saját szívük dobogását.
A kaparászó hangok már nem csupán a falakból, hanem mintha alulról, a mélyből is feltörtek volna. Elhallgattak, majd újult erővel, élesebben és közelebb zúdultak rájuk, szinte a fülük mellett. Most már nemcsak karmolászás volt, hanem valami halk, nedves cuppogás is kísérte, ami Mirella gyomrát azonnal összeszorította. A hideg levegő, amely eddig is csípős volt, most mintha egyenesen a mélységből áramlott volna feléjük, magával hozva a föld alatti üregek dohos, szinte édes-savanyú szagát.
Bandi egy halk nyögéssel próbálta fenntartani az egyensúlyát, ahogy egy nagyobb kődarab megcsúszott a talpa alatt. Az Idős Asszony felsóhajtott, imája most már nem volt halk mormogás, inkább szaggatott, könyörgő szavak sorozata, amit szinte elnyelt a barlang zúgása. Borda megállt, felemelte a fáklyát, és tekintetével a járat mélységét próbálta fürkészni, ahol a fény már rég feladta a harcot a sötétséggel. A mozdulatában volt valami megtörhetetlen elszántság, de Mirella a remegő kézfején látta, hogy még az ő acélos idegei is próbára tétetnek.
A lejtő aljában egy kis, nyitottabb terem tátongott, ami inkább egy hatalmas szájra emlékeztetett. Innen érkezett a legintenzívebb, legfenyegetőbb hang, a kaparászás és a cuppogás, most már egyfajta mély, rekedt szuszogással vegyülve. A levegő itt még hidegebb, sűrűbb volt, mintha valami láthatatlan lény lehelete lett volna. A terem túlsó oldalán egy újabb, még sötétebb hasadék nyílt, egyenesen a föld gyomrába, és Mirella tudta, hogy nincs más választásuk, mint tovább merészkedni ebbe a vészjósló, ismeretlen mélységbe. A fáklya alig adott fényt, a sziklafalak visszhangja pedig gúnyosan visszahozta a saját szívük dobogását.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- barlang
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.