Süppedős ösvényen

A cuppogó sár gyorsan befedte a kordé kerekeit, de a nedves égeres mély csendje minden fáradságot megért. Mirella megfontolt léptekkel dőlt a rúdnak, cipője orra mélyen besüppedt a puha talajba, miközben Borda a sűrűbb fűcsomókon egyensúlyozva haladt mellette. A kutya időről időre felpillantott a lányra, mintha csak azt ellenőrizné, bírja-e még a kordé nehéz tolását.
A völgy aljában megrekedt a párás, hűvös levegő. A nyirkos égerfák törzsei között a sűrű köd szinte paplanként borult az útra, elnyelve a kerekek halk nyikordulását is. Fent a gerincen egy kései bagoly kurjongatott, de idelent, a mocsaras tisztás védelmében semmi sem árulta el a jelenlétüket. A ravasz úrfitól szerzett ezüst emléke még mindig kellemes meleggel töltötte el Mirella szívét: a didergő jobbágycsalád már messze járt a biztonságot adó túlsó parton.
Egy mélyebb pocsolyánál a bal kerék hirtelen megakadt egy víz alatti gyökérben. Mirella nem fújtatott méltatlankodva; csak csendesen intett a kutyának. Borda nyomban a szekér hátuljához fúrta a vállát, s egyetlen összehangolt mozdulattal kiszabadították a járművet a sáros csapdából. A kordé lágyan gördült tovább a puhuló avaron.
Néhány száz lépés után a talaj érezhetően keményebbé vált, s az ösvény lassan emelkedni kezdett a nedves völgyfenékről. A fák ritkultak, s a tisztás szélén egy öreg tölgy védelmező lombkoronája tűnt fel. Mirella megállította a kordét, megtörölte sáros kezét a kötényében, s halkan elmosolyodott. Az éjszaka neheze mögöttük volt, s a biztonságos menedék már alig karnyújtásnyira feküdt tőlük.