Pásztorok hagyatéka

Borda óvatosan átvette a porlepte tokot Bandi kezéből, és hüvelykujjával lepörgette róla az évtizedes szurokpecsétet. A bőrtok finom, olajozott anyaga meglepően jó állapotban őrizte meg a benne lapuló kincset. Mirella közelebb hajolt a fáklya derengő fényében, miközben az idős asszony kíváncsian, de tisztelettudóan nyújtotta ki a nyakát.
A tokból egy sárgult, összehajtogatott pergamen került elő. Nem aranyat vagy drágaköveket rejtett a fülke, hanem valami sokkal értékesebbet az átutazóknak: a régi hegyi pásztorok által rajzolt egyszerű, de pontos térképet és útmutatót. A kőbe vésett jelzés éppen erre a rejtekhelyre mutatott, amely a szurdok veszedelmes szakaszain átvezető titkos járatok elhelyezkedését fedte fel.
– Nézzétek, a pásztorjel nem csak a tokot jelölte – mutatott a rajz alsó sarkára Mirella egy halvány mosollyal. – Ez a jelzés a sziklafal mögötti rejtett járat nyitját is ábrázolja. Az öreg pásztorok jól tudták, hogyan járjanak túl a zord időjárás és a gőgös uraságok eszén.
Bandi elégedetten bólogatott, miközben a pergamen szélét simítgatta. A lelet reményt öntött a kis csapatba, hiszen a szurdokból kivezető biztonságos út kézzelfogható közelségbe került. Borda éber tekintettel vizsgálta a rajzot, készen arra, hogy a leírást követve felkutassák a sziklába vájt átjáró bejáratát.