Nesz a sűrűből

Mirella ökölbe szorította a gyeplőt, feszülten figyelte Bordát, aki minden izmában megfeszülve, alacsonyan tartott orral szimatolt. A kutya halk, mély morgása szinte beleveszett az erdő csendjébe, mégis betöltötte a levegőt. Mirella gyorsan körbenézett. A sűrű bozót szinte áthatolhatatlannak tűnt a fák árnyékában, és hiába meresztgette a szemét, semmi rendkívüli nem látszott, csak a megszokott erdei neszek. Mégis, Borda sosem tévedett.
„Mi az, Borda?” – suttogta Mirella, bár tudta, a kutya szavak nélkül is érti. A kezében lévő kés markolatára szorított, biztosítva magát, ha gyors cselekvésre lenne szükség. A levegő mintha súlyosabbá vált volna, a lombkoronák alatt elmosódó fények pedig szellemképeket festettek a fák törzsére. A patak csobogása most már tisztán hallatszott, mégis elnyomta a szívverését, amely a torkában lüktetett.
Borda még egyszer, erélyesebben horkantott, majd apró, óvatos léptekkel elindult a bokrok felé, fejét folyamatosan a földön tartva. Mirella engedte, hogy a kutya vezesse, a szekeret pedig óvatosan, lassan követte. Érezte, ahogy a feszültség szinte tapinthatóvá válik. Az idős asszony figyelmeztetése most súlyosabbnak tűnt, mint valaha. Nem is gondolt volna arra, hogy ilyen hamar igazolódik be a félelme.
Ahogy Borda mélyebben behatolt a bozótba, egy apró tisztásra bukkantak. Semmi különös nem volt ott, csak egy kis, elhagyott tűzrakóhely nyomai, már kihűlt hamuval, és egy-két elgurult, üres kulacs. Valaki járt itt, és nem is olyan régen. Borda megállt a tűzhely maradványai előtt, még egyszer megszaglászta a hamut, majd felpillantott Mirellára, mintha azt mondaná: „Látod?”
Mirella odalépett, és felvette az egyik kulacsot. Üres volt, de a szája körül ragacsos, édes illat terjengt, ami gyanút ébresztett benne. Nem bor, nem pálinka… valami más. Valami, amit nem akart volna útravalóként magával vinni. A gyanús nyomok ellenére a tisztás magányosnak tűnt. A nap sugarai alig értek el ide, a fák zöld lombjai szinte elnyelték a fényt, és a csend egyre feszítőbbé vált. Hirtelen egy halk nesz ütötte meg a fülét. Egy ág reccsent meg a távolban, mintha valaki visszahúzódott volna. Borda is felkapta a fejét, és a rejtett hang irányába meredt.