Menekülés a sekély habokon

A kerekek szinte hangtalanul csúsztak végig a sikátor nyúlós sarában, miközben a düledező viskók falaiból áradó füst és korom szaga lassan elhalványult mögöttük. Borda feszült figyelemmel tartotta a gyeplőt, fél szemmel az utca végi kanyarulatot kémlelve, ahol a szegénynegyed utolsó házai már a folyóparti nádasba vesztek. Mirella hátrapillantott a kiürült szekérderékra; a sikeres akció elégedettsége bujkált a szeme sarkában. A tiszttartó fegyvereseinek nehézkes kiáltozása egyre távolabbról hallatszott, esélyük sem volt követni őket a nyomorúságos sikátorok labirintusában.
A szekér hamarosan elérte a folyóparti gázlót, ahol a sekély, kavicsos meder ezüstösen csillogott a beszűrődő fényben. Itt a víz jótékonyan elmosta a kerekek nyomait, végleg megfosztva az üldözőket a nyomravezető jelektől. Borda finom rántással terelte a lovat a hűvös habok közé, miközben a túlparti füzes sűrűje már biztonságos menedéket ígért. Mirella halkan elmosolyodott, elképzelve a tiszttartó dühös ábrázatát, amikor a fegyveresei csak a hűlt helyüket találják a sárban.