Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Lombok oltalma
A nehéz vasrács halkan csikordulva engedett a rézkulcs akaratának, majd lassan kitárult a sötétbe vesző erdei ösvény felé. A hűvös éjszakai szél azonnal megcsapta az arcukat, elűzve a föld alatti járat dohos, fojtogató levegőjét. Borda óvatosan lépett ki elsőként a szabad ég alá, széles vállával félretolva a rácsra nehezedő vadrózsabokrokat, és fürkésző tekintettel pásztázta a fák közötti homályt.
– Tiszta a levegő – morogta félhangosan, miközben intett a többieknek, hogy kövessék.
Mirella gyengéden felsegítette a síkos sziklákon az idős asszonyt, majd Bandi vállára tette a kezét. A kisfiú tágra nyílt, csillogó szemmel bámulta a lombok között áttetsző holdat, mintha még sosem látott volna ilyen ragyogást. A szabadság első lélegzetvétele mindannyiukból kiűzte a fáradtságot. A vándorárusnő elégedetten simította meg a keblénél lapuló, megszerzett iratokat; a kapzsi uraságok titkai most már jó helyen voltak, készen arra, hogy igazságot szolgáltassanak a megnyomorítottaknak.
– No, ne tátsd a szád, kisöreg, mert még berepül egy szentjánosbogár – suttogta Mirella játékos gúnnyal Bandinak, miközben finoman meglökte a fiút az ösvényen. – Nyakunkon az éjfél, és a falu szélén álló szekér nem fog magától elindulni.
A kis csapat gyors, de halk léptekkel indult meg a sűrű fenyves oltalmazó árnyékában. Az erdő barátságos moraja elnyelte a lépteik zaját, maguk mögött hagyva a föld alatti fogság sötét emlékét.
– Tiszta a levegő – morogta félhangosan, miközben intett a többieknek, hogy kövessék.
Mirella gyengéden felsegítette a síkos sziklákon az idős asszonyt, majd Bandi vállára tette a kezét. A kisfiú tágra nyílt, csillogó szemmel bámulta a lombok között áttetsző holdat, mintha még sosem látott volna ilyen ragyogást. A szabadság első lélegzetvétele mindannyiukból kiűzte a fáradtságot. A vándorárusnő elégedetten simította meg a keblénél lapuló, megszerzett iratokat; a kapzsi uraságok titkai most már jó helyen voltak, készen arra, hogy igazságot szolgáltassanak a megnyomorítottaknak.
– No, ne tátsd a szád, kisöreg, mert még berepül egy szentjánosbogár – suttogta Mirella játékos gúnnyal Bandinak, miközben finoman meglökte a fiút az ösvényen. – Nyakunkon az éjfél, és a falu szélén álló szekér nem fog magától elindulni.
A kis csapat gyors, de halk léptekkel indult meg a sűrű fenyves oltalmazó árnyékában. Az erdő barátságos moraja elnyelte a lépteik zaját, maguk mögött hagyva a föld alatti fogság sötét emlékét.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- erdofolt
- house
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.