Könnyű léptek a gázlónál

A kerék nyikorogva gördült ki a süppedős dagonyából, a megkönnyebbült kisfiú pedig tágra nyílt szemekkel bámulta a csodát. Mirella szilaj mosollyal törölte le a sarat a kezéről, majd szelíden megkocogtatta a gyermek maszatos orrát.
– Na, szaporázd a lépteidet, kispajtás, mielőtt a hűs alkony rátok talál ezen a nyirkos vidéken! A tengely bírni fogja a faluig, te meg csak rágcsáld szépen a gyümölcsöt!
A fiú hálásan bólogatott, s a rézpénzt meg a csemegét szorongatva nekilódult a könnyebbé vált szekérrel a dombnak. Mirella elégedett pillantással kísérte útját, Borda pedig elégedett horkantással fordult a patak felé.
A meder hűs párája már a bőrüket simogatta. A sekély gázló kristálytiszta vize vígan fodrozódott a sima kavicsok felett, a túlsó parton azonban a sűrű galagonyás szúrós ágai szinte áthatolhatatlan sövényként magasodtak.
– Lássuk, átjutunk-e száraz lábbal, vagy a halak mulatnak rajtunk egy jót! – kacsintott Mirella a kutyára, s könnyed, ügyes szökellésekkel haladt kőtől kőig a hideg sodrásban. Borda csöndben, biztos léptekkel követte.
A túlparti galagonyás árnyékába érve a lány megtorpant, és átható kuncogással nyúlt a szüszébe, hogy számba vegye a gőgös kalmártól szerzett szajrét. A fényes aprópénzek láttán elégedetten bólogatott: a pöffeszkedő szatócs kára ma este egy éhes család asztalára hoz majd meleg ételt.