Kofák és kövér erszények

Mirella magabiztos léptekkel vegyült el a szedett-vedett sátrak és árusbódék nyüzsgő tengerében. Szoknyája lendületesen suhogott a poros földön, miközben a kofák harsány kurjongatása és a friss sültek illata közt lavírozott. Egyik kezével könnyedén igazította meg színes kendőjét, szemei azonban éles precizitással térképezték fel a piactéri erőviszonyokat. Hamar megakadt a pillantása egy kövérkés fűszerkereskedőn, aki fennhéjázó mozdulatokkal rángatta ki a rézpénzeket egy didergő, vékony vászonruhás kosárfonó kislány markából.
– Ejha, micsoda nagy úri virtus! – mormolta Mirella csípős, kárörvendő mosollyal. Nem habozott: azonnal irányt váltott, s mintegy véletlenül belesétált a pöffeszkedő kalmár útjába, felkínálva a legbájosabb, legmegnyerőbb nevetését.
A férfi meglepetten torpant meg a hirtelen előbukkanó, sugárzó vándorleány láttán, s a gőgje egy csapásra bizonytalansággá szelídült. Mirella elragadó álnoksággal köszöntötte a tekintetes urat, miközben fél szemmel már a férfi övén fityegő, duzzadó bőrerszényt mérte fel.
Közben a két szénásszekér védelmében Borda komor szoborként támaszkodott a kerékagynak. Bár vigyázó tekintetét a szekérre és a dupla fenék alatt lapuló secret-re szegezte, sötét szeme sarkából egy pillanatra sem tévesztette szem elől Mirella piros kendőjét. Amikor látta, hogy a lány egyetlen mosollyal hálójába keríti a kapzsi kereskedőt, ajkán átsuhant egy félreeső, elégedett mosoly. A vásár forgataga örvénylett körülöttük, de a szálakat ők mozgatták.