Kincsek a szalma alatt

Bandi nem sokat teketázott, azonnal a kordé hátuljához lépett, s óvatos mozdulattal félrehúzta a gyanútlanul felhalmozott szalmaréteget. A vastag szálak alatt finom szövésű, meleg takarók, szárított gyógynövények és gondosan bebugyolált cserépedények lapultak. A fiatal fiú arca felderült a félhomályban, ahogy kibányászta az első nehéz batyut.
– Na, kelmednek ezt a lázcsillapító főzetet szántuk – súgta Mirella, miközben átvette az egyik edényt Banditól, és gyengéd mozdulattal az idős asszony bütykös kezébe csúsztatta. A kordé dupla aljában rejtegetett kincsek pontosan oda kerültek, ahova a gőgös adószedők gyanakvó tekintete sosem látott be.
Az idős asszony reszkető ujjakkal simított végig a vastag gyapjútakarón, s szemeiben hálás könnyek csillogtak. A járőrök elkerülése és a várfal tövénél átvészelt megpróbáltatások után ez a rejtett kapualj jelentette számukra az igazi oltalmat. Borda közben nesztelenül felállt a téglarakás mellől, s a kapualj peremére lépve, éber füllel figyelte a szomszédos sikátorok csendjét.
Bandi egymás után adogatta le a csomagokat a legközelebbi pincelejáró felé, ahol a rászorulók várták a szállítmányt. A veszélyhelyzet elmúlt, s a nyirkos éjszakában végre felderült a remény.