Hírek a melegedőnél

A lombos lejtő alján a szegénytelep roskadozó kalyibái bukkantak elő a sűrű, hűvös hajnali ködből. A szélső porta nyirkos udvarán egy vékony kendős zsellérasszony didergett, s elkeseredetten próbált szikrát csiholni a vizes fadarabokba.
Mirella csendben intett Bordának, aki szikár árnyékként lapult meg a korhadt kerítés tövében. A lány a tarisznyájához nyúlt, s egy maréknyi száraz, szurokkal átitatott gyújtóst húzott elő.
– Nesze, néném, ez nyomban lángra kap! – lépett hozzá Mirella gyengéd mosollyal, s a nő didergő markába csúsztatta az aprófát.
A szikra pattanására a meleg láng azonnal beleharapott a száraz kéregbe. Az asszony hálásan pillantott a lányra, majd leszegett fejjel, alig hallhatóan suttogta:
– Jó szívért jót adok, lelkem. Vigyázzatok! A tiszttartó ma kétszeres őrséget rendelt a dűlőútra, de a hajdúk lusták: a déli váltásig fel sem állnak a fazék mellől, s a hátsó gázlót teljesen felügyelet nélkül hagyták.
Mirella szeme megvillant a hasznos értesülés hallatán. Egyetlen halk szisszenéssel jelt adott Bordának, s mielőtt a portáról felszálló füst gyanút kelthetett volna, már el is tűntek a telep kanyargós sikátoraiban.