Hálás Szívvel

Nem sokkal később az idős asszony visszatért, kezében két, gőzölgő vizeskorsóval. A mély kút hűvöséből hozott ital szinte párállott a kora délutáni melegben. „Parancsoljanak, lányom, maga is meg a kutyája is! Igyanak, amennyi csak beléjük fér, a jó Isten áldja meg magukat!” – mondta az asszony, és nyújtotta a korsókat. Mirella hálásan vette át az egyiket, a másik vályúba került Borda számára.
A frissítő víz elmosta az út porát Mirella torkából, és érezte, ahogy az ereje visszatér. A gondosan válogatott gyógyfüvek és olajok illata, melyek a fioláinál érződtek, hirtelen sokkal távolibbnak tűntek, mint a tiszta forrás illata. Borda is mohón itta a vizet, hatalmas nyelvével fröcskölve körbe, de pillanatok alatt eltüntette a korsó tartalmát. Az idős asszony mosolyogva figyelte őket, és látszott rajta, hogy örül a vendégek felfrissülésének.
„Nagyon köszönjük, asszonyom, ez felbecsülhetetlen ajándék volt!” – mondta Mirella, miközben visszaadta az üres korsót. Szeme megakadt az asszony meggyötört, ráncos kezein, melyeken a kemény munka nyoma mélyen belevésődött. „Látom, sokat dolgozik. Esetleg tudnék segíteni valamivel? Van nálam egy gyógyír, ami enyhítheti a fájó ízületeket, vagy a hosszú nap utáni fáradtságot. Egy apró köszönet a kedvességéért.”
Az asszony arca meglepetten felderült. „Ó, jaj, lányom, nem kell semmi! A jó szó már elég jutalom!” – de Mirella már a kosarához nyúlt, és elővett egy kis, sötét fiolát, benne egy sűrű, illatos olajjal. „Kérem, fogadja el! Tudom, hogy a kemény munka megviseli az embert, és ez a kis kenőcs csodákat tehet. Egy csepp ebből, és elfelejti a fáradtságot, mintha sosem létezett volna.”
Az idős asszony habozott egy pillanatig, majd elfogadta a fiolát, tekintetében hálás csillogással. „Hát ha ennyire ragaszkodik hozzá… Isten áldja meg, lányom, maga egy tiszta szívű lélek! Ritkán látni már ilyet.” Mirella elégedetten biccentett, tudta, hogy a kis adomány jó helyre került. Borda is mintha elégedettebb lett volna, miután megbizonyosodott róla, hogy gazdája viszonozta a kedvességet. A tanya vendégszeretete és a kút frissítője valóban enyhítette az út fáradalmait, és egy rövid, békés szünetet hozott a vándorlásba.