Hajnali indulás a ligetből

A fák árnyékában meghúzódó ligetben a hajnali szellő lágyan borzolta a ló sörényét. Borda nesztelen mozdulatokkal ellenőrizte a szekér kiürült, álcázott rekeszeit, majd a kerekek küllőit vizsgálta felül. Bár a közvetlen veszély szele elült, a hallgatag férfi ébersége egyetlen pillanatra sem lankadt.
Mirella a bakon ülve az utolsó falat meleg krumplit majszolta, miközben elégedett mosollyal nézte a völgy apró kunyhóiból felszálló első, vékony füstcsíkokat. A nyomorúságos vályogházakban most végre meleg gyapjútakarók alatt aludtak a didergő gyerekek, s a gondosan adagolt szirupok is meghozták az első megkönnyebbülést. A völgy fojtogató hidege szétoszlott, s a telep békésen szuszogott a párás szürkületben.
– Ha a nap áttöri a ködöt, az ispán hajdúi újra lesni kezdik a dűlőutakat – jegyezte meg Mirella halk, derűs hangon, miközben leugrott a bakról, hogy meglazítsa a ló hámját. – Jobb lesz, ha még a teljes virradat előtt magunk mögött hagyjuk ezt a katlant.
Borda egyetlen bólintással jelezte az egyetértését. Míg a szegénytelep mélyen aludt, s a szerény hajlékokat szokatlan nyugalom ülte meg, a két vándor nesztelenül felkészült a továbbindulásra. Az üres szekér könnyedén gördült át a nedves avaron, ahogy rákanyarodtak a domboldalt megkerülő erdei csapásra. A szegénytelep melegsége mögöttük maradt, de a sikeres úton szerzett megkönnyebbülés kísérte őket a reggeli derengésben.