Gördülő kerekek a sötétben

A fenyves sűrűjében kanyargó ösvény csendesen nyelte el lépteiket, míg meg nem pillantották a domb hajlatában megbúvó, letakart ponyvás szekeret. Borda előreosont, s mikor megbizonyosodott róla, hogy a lovak békésen horkantva várják őket a fák oltalmazó árnyékában, elégedetten intett a nőnek.
Mirella odalépett a jármű oldalához, s megszokott, szakszerű mozdulattal emelte fel a dupla padlórekesz titkos fedelét. A gőgös bírótól szerzett fénylő aranyak halk csörrenéssel hullottak a félretett meleg posztók és a felhalmozott liszteszsákok mellé.
– Remek vásár volt – jegyezte meg elégedett, csuncogó mosollyal Mirella, miközben gondosan visszaillesztette a faburkolatot. – A dacos tiszttartó alighanem még most is azon töpreng, miféle ritka csodaszer édesítette meg a gazdája vizét. A hegyi pulyáknak mindenesetre nem kell vacogva tölteniük a közelgő telet.
Borda szótlanul bólintott, ruganyos mozdulattal fellépett a bakra, s kézbe vette a gyeplőt. A szekér vasalt kerekei nyikordulva mozdultak meg a puha avaron, ahogy a két vándor végleg maga mögött hagyta a feszült völgyet, s az éjszaka leple alatt elindult a fenti falvak felé.