Ereszkedés a páratengerbe

A nehéz kerekek elégedett nyikorgással hagyták maguk mögött a rögtönzött őrhelyet. A szürke párafelhő, amely a völgy mélyéből gomolygott fel, csakhamar teljesen elnyelte a didergő alakot és a korhadt gerendát. A hegyi út itt élesen jobbra ívelt, s a nedves sziklafalak szorításában a lejtő még meredekebbé válva vezetett lefelé.
Borda mindkét kezével feszülten markolta a fékkart, miközben a lovak óvatos, gőzölgő pataütésekkel keresték a biztos talajt a nyirkos köveken. A szekér rázkódása lassan ritmikussá szelídült, ahogy maguk mögött hagyták a legveszélyesebb sziklaperemeket.
Mirella elégedetten húzta szorosabbra a kendőjét, majd hátrafordult, hogy ellenőrizze a ponyva alatt lapuló ládákat. A dupla fenékre rejtett portékák szerencsére sértetlenül vészelték át a küzdelmes kapaszkodót és a meredek ereszkedést.
– Ha a völgyben minden fukar adószedő ennyire könnyen megelégszik egy marék aszalt szilvával, egész elviselhető utunk lesz – jegyezte meg csípős mosollyal, miközben visszakucorodott Borda mellé a bakra.
A férfi csupán egy halk morgással felelt, de vállának feszültsége láthatóan felengedett. A sűrű ködfátyol alatt lassanként kibontakozott a fenyves alsó szegélye, ahol a csípős hegyi szél végre szelídebb fuvallattá csendesült.