Éber figyelem

Mirella, bár lehunyta szemét, élesen érzékelte a faház minden apró rezdülését. A kinti szél hol susogva, hol halk vonyítással járt körbe a falak mentén, mintha valami láthatatlan lény próbálná kipuhatolni a védtelen gerendák réseit. A parázs már csak pislákolt a tűzhelyben, árnyékokat vetve a mennyezetre, melyek táncot jártak a szoba csendjében.
Bandi, bár nem szólt, érezte a feszültséget, és tekintete időnként a roskatag ablak felé tévedt. Az idős asszony, akinek fájdalmát a balzsam enyhítette, nyugodtabban pihent, de még az ő álmait is átszőtte a ház csendjébe fúródó ismeretlen neszek. Borda, a megszokott módon, mozdulatlanul feküdt az ajtó előtt, egy sötét folt a homályban, feszült izmokkal, mintha a szél minden apró rezdülését is komolyan venné.
A hideg nem csak a levegőben terjengett; a falakon túlról érkező bizonytalanság éppúgy áthatotta a házat, mint a fagyos éjszaka. Mirella tudta, hogy a csapat minden tagja lélegzetvisszafojtva vár. A cserépedény, ami még mindig ott lapult a poros polc árnyékában, most jelentéktelennek tűnt a jelenvaló, tapintható nyugtalanság mellett.
Az éjszaka hosszúra nyúlt, minden óra egy örökkévalóságnak tűnt, miközben a csendben a falakon kívüli világ fenyegetése vibrált, várva a hajnalt, vagy valami még ennél is ismeretlenebb fordulatot. A hajnal első halvány, kékes ígérete még messze volt, de a levegőben már érezni lehetett a változás illatát, ahogy a feszültség tovább fokozódott a sűrű, sötét órákban.