Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Éber éjszaka
Mirella, miután gondosan visszazárta a gyógyír üvegét, a parázshoz lépett. A meleg, pislákoló fényben Bandi tekintete összefonódott az övével, és a fiú csendes, mégis éles kérdést intézett hozzá anélkül, hogy megszólalt volna. Mirella egy pillanatra elgondolkozott, érezte, ahogy a friss balzsam illata szétoszlatja a faház elavult, dohos levegőjét, de a láthatatlan feszültséget nem tudta elűzni. Intett Bandinak, hogy üljön le mellé. A kuckó feszültsége enyhült ugyan az idős asszony megkönnyebbülésével, de a falak közt mégis tapintható volt valami elfojtott nyugtalanság, mintha maga a ház is lélegzetvisszafojtva várna valamire. Borda, aki eddig mélyen aludt, felnyitotta egyik szemét, és mielőtt visszaaludt volna, mintha egy figyelmeztető morgást hallatott volna, egy halk, mély hangot, ami a csendben is élesnek tűnt.
„Azt a cserépedényt ne bolygassuk egyelőre,” suttogta Mirella, hangjában határozottság és óvatosság vegyült. „Ki tudja, miféle kincs vagy épp miféle baj rejtőzik benne. Előbb stabilizálnunk kell a helyzetet, és meg kell találnunk a nyugalmat, mielőtt újabb titkokat kutatunk. Az éjszaka még hosszú, és a falakon kívülről érkező hideg nem csak a hőmérsékletet fagyasztja.” Bandi csendesen bólintott, értette az üzenetet. Nem kérdezett tovább, hiszen Mirella szavait sosem kellett magyarázni. Tudta, hogy a lány minden döntésében van valami mélyebb megfontolás, ami az egész csapat biztonságát szolgálja. Éjszaka volt, és a házban minden árnyék tőrnek tűnt, minden apró neszt a falakon kívülről érkező, rejtett fenyegetésnek véltek.
A kis csapat elhelyezkedett, próbálva a lehető legkevésbé feltűnő lenni, miközben mindenki a maga módján őrködött. Mirella lehunyta a szemét, de a gondolatai még sokáig forogtak a zöld üveg balzsama és a poros polc alatti elrejtett cserépedény körül. A titkok sosem alszanak, és a feszültség, mint egy láthatatlan, áttetsző háló, továbbra is beborította a kis faházat, várva a hajnalt, vagy valami még ennél is ismeretlenebb fordulatot.
„Azt a cserépedényt ne bolygassuk egyelőre,” suttogta Mirella, hangjában határozottság és óvatosság vegyült. „Ki tudja, miféle kincs vagy épp miféle baj rejtőzik benne. Előbb stabilizálnunk kell a helyzetet, és meg kell találnunk a nyugalmat, mielőtt újabb titkokat kutatunk. Az éjszaka még hosszú, és a falakon kívülről érkező hideg nem csak a hőmérsékletet fagyasztja.” Bandi csendesen bólintott, értette az üzenetet. Nem kérdezett tovább, hiszen Mirella szavait sosem kellett magyarázni. Tudta, hogy a lány minden döntésében van valami mélyebb megfontolás, ami az egész csapat biztonságát szolgálja. Éjszaka volt, és a házban minden árnyék tőrnek tűnt, minden apró neszt a falakon kívülről érkező, rejtett fenyegetésnek véltek.
A kis csapat elhelyezkedett, próbálva a lehető legkevésbé feltűnő lenni, miközben mindenki a maga módján őrködött. Mirella lehunyta a szemét, de a gondolatai még sokáig forogtak a zöld üveg balzsama és a poros polc alatti elrejtett cserépedény körül. A titkok sosem alszanak, és a feszültség, mint egy láthatatlan, áttetsző háló, továbbra is beborította a kis faházat, várva a hajnalt, vagy valami még ennél is ismeretlenebb fordulatot.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- house
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.