Csendes osonás a mogyorósban

A rejtett ösvény meredeken kanyargott fel a folyóparti bokrosból, száraz mogyoróágak ropogtak halkan Borda nehéz csizmái alatt. A férfi éber tekintettel kémlelte a sűrűt, míg Mirella mögötte haladt, könnyed léptekkel követve a félhomályos csapást. A folyó nyirkos hidege lassan elmaradt mögöttük, s a nap első meleg sugarai áttörtek a lombkoronán, csillogó foltokat rajzolva a patakparti avarra.
Néhány perc elteltével a dús növényzet ritkulni kezdett, s a fák között felbukkant a szegénytelep szélső gerendaházának hátsó falazata. A zsellérasszony útbaigazítása pontosnak bizonyult: a kerítés ledőlt lécei mögött nem járőröztek hajdúk, s a gazdátlanul hagyott udvart csupán néhány kószáló tyúk birtokolta. A vámszedők figyelme még mindig a túlsó parti melegedőt és a főutat pásztázta, mit sem sejtve a hátsó kapu észrevétlen zugáról.
Mirella megállt a sűrű szélén, s egy félreeső mogyoróbokor árnyékából gyorsan felmérte a terepet. Borda egyetlen intésére a kerítés takarásába húzódtak. A lány megigazította a válla köré tekert kendőt, majd kaján mosollyal kacsintott társára. A veszedelmes szakasz legnehezebb részén már túl voltak, s a porta nyitott pajtája tökéletes fedezéket kínált arra, hogy pihenjenek egy keveset, mielőtt továbbállnának a falu belseje felé.