Csendes gurulás a sötétben

Borda csendben fellépett a bakra, s a gyeplőt óvatosan a tenyerébe fogta. A lovak szokott nyugalommal léptek a patak sekély vizébe; a meder kavicsain halk locsogással, alig hallható zajjal gördültek át a kerekek. A kettős aljú rekesz mélyén lapuló pulyák suttogása teljesen elhalt, amint megérezték a fogat egyenletes, ringató mozgását.
Mirella ruganyosan pattant fel Borda mellé, s meleg köpenyét szorosabban magára tekerve visszanézett a szegénytelep felett eloszló füstfátyolra. A túlsó parton a hajdúk valószínűleg még mindig a sikátorok homályában botorkáltak, egymást okolva a meghiúsult rajtaütésért. A lány szeme pajkosan csillogott a holdfényben: az estéből nemcsak az ártatlanok megmentése kerekedett ki, hanem egy alapos lecke is a gőgös tiszttartónak.
A szekér zökkenőmentesen kapaszkodott fel a túlparti, sűrű fűzesbe vezető ösvényre. Jakab apó halkan megköszörülte a torkát a deszkák alatt, jelezve, hogy odaát minden rendben van, s a kicsik is megnyugodtak. Borda egyetlen intésére a lovak szélesebb ügetésre váltottak a sötét dűlőúton. A veszély zónája mögöttük maradt, s a nyílt mezők hűvös szellője már a biztos menedék ígéretét hozta.